Köszöntök ismét minden kedves régi és új olvasó. Ez a kicsi szünet megtette a hatását, ugyanis rengeteg minden történt velem/velünk az elmúlt majdnem 2 hétben. Az események zajlottak, de 3 legfontosabb eseményről szeretném a gondolataimat, élményeimet és a tapasztalataimat megosztani.
Ugye emlékeztek még az utolsó bejegyzésemre, amiben azt írtam a cseresznyeszedés után szombaton (6-án) megyek ki Ebesre mamához??? Hát nem így történt. :)
Még pénteken(5-én) ágaskodok a létrán a cseresznyék között, cseng a teló, Laci volt: első szava nyertünk 2 VIP jegyet pestre a Bravo-otto díjátadóra. 
Erre én: "ne mán... tényleg???? Egyszerre valami hasonló fejeket vágtam: 
Szóval felhívtam mamát szombaton, hogy nem tudunk menni mert Pesten leszünk. Délelőtt össecumóztam, majd átmentem Laciékhoz. A vonat 14.40kor indult. Útközben is azt beszéltük,, hogy ekkora szerencsét, el se hisszük. a jegyet a Coke kupakokkal nyertünk. 
Laci már régóta játszik vele, de eddig eredménytelenül. De most ez megváltozott. Anya gyűjtötte, én beküldtem, Laci adatlapján.. Szóval ez a 3as egység szerencsét hozott. Ezt kihagyni vétek lett volna, hiszen hatalmas élmény volt, nem mindennap találkozik az ember tévés, vagy zenei személyiséggel. A rendezvény 7 órai kezdésre volt kiírva a westend city center tetőteraszán. Még ezelőtt le kellett jelentkezni, hogy a VIP részlegre bemehessenek az emberkék. Egy jó negyedórás keresgélés után végre megtanáltuk a helyszínt. Nagyon hangulatos hely, nagyon tetszett. Az elkülönített részen volt kaja meg ital is. Ahogy telt az idő, a hírességek is szállingóztak. Legelőször Horváth Éva sétált el mellettünk, majd a tömegből hirtelen LLJunior tűnt fel. Zimány Lindára alig lehetett ráismerni, mert egy tonna festék volt rajta, vagy Caramel, aki nagyon lefogyott. De emlékezetes Tóth Gabi megjelenése, 
vagy Steiner Kristóf és a kutyája. A kezdeti bátortalanságunk elszállt, egyre több mindenkihez mentünk oda aláírást vagy fotót kérni. Voltak nagyon közvetlen, barátságos emberkék ( Lola, Valkó Eszti, Orosz Barbi, Kovácsovics Fruzsi, Csernóczky Ádám….) de nagyon bunkók „sztárocskák” is, nevezetesen a Király Viktor, a megasztár „győztese” Mit ne mondjak nagyon bunkó, aljas módon rázott le minket, fellengzősen azt mondta, hogy ő nem Viktor. De a mikor a színpadra kiszólították érdekes módon felment, meg majd fotózkodott is. Ennyit erről. Fekete Dávid nagyon kedves volt, még a tollaim is majdnem nála marad. De szerencsés módon visszaszereztük. Meglepő volt számunkra, hogy a Zséda milyen alacsony, pedig mi se vagyunk nagy emberek, még magas sarkúban is volt. 
(Apropó magas sarkú: Linda rózsaszín szandija) Azért fura volt ott állni mellette. A tömeg aki a kapu mögött volt, állandóan kiabált: SP, Junior…. jó érzés volt a kapu másik oldaláról figyelni az aláírásra váró rajongókat. Sok emberkéről pl. azt se tudtuk kicsoda. Világossá csak akkor vált számunkra, amikor aláírást osztogattak, meg amikor a nevüket kiabálták: SP, Idiot site, The Grenna…
Amikor Orosz Barbi is betipegett a cuki kis kék rucijában(ami igen dekoratív és figyelemfelkeltő volt 
) úgy adta az aláírást, minhta ezer éve ismernénk egymást. Nagyon rendes volt, közvetlen személyiség. miután végre elkezdődött a rendezvény 1 órás csúszással, az eső is elkezdett csepergélni. De ez nem szedte kedvét senkinek sem. Zimány Linda énekszámával indult, majd sorban adták át a nyerteseknek a díjakat, a végén pedig egy nagyszabású koncert vette kezdetét, ahol az előadók hol egyedül, hol egy másik zenei műfaj képviselőjével duettben vagy együttesen adták elő a produkciót. Igaz nem tudtuk megvárni a végét, mert közben a szállás szervezése zajlott, és el kellett érni az utolsó villamost, ha nem érjük el az utolsó hazafelé tartó vonatot. Útközben szereztünk Sims 3as lufikat is. Meg sikeresen megszabadultunk a karszalagunkat követelő nőtől. Hát az utsó vonat is elment, így a Laci egy régi ismerősénél szálltunk meg. Elég messze lakott, ezért metrózni meg villamosozni kellett. A metrónál jegyet akartunk venni, de mivel zárva volt nem tudtuk, hol lehet kapni. Odamentünk a pénztárnál álló rendőrökhöz, hátha tudnak segíteni. Az egyik(aki elég bambán nézett, majd komolyan) mondja: „hát szerintem ez a pénztár zárva, de szerintem a gyrososnál vagy a zöldségesnél lehet kapni… A többi rendőr mint ha ott se lettünk volna, dumált tovább. Majdnem röhögőgörcs tört ránk. Erről aztán ennyit. Megállapítás: van alapja a rendőrvicceknek, mert tényleg hülyék. Elnézést a kivételektől, mert nem minden rendőr az. de ezek különösen azok voltak. Végül jegyet az automatánál vettünk, elértük a metrót, majd az 50es villamost is. Újabb jegyproblémák adódtak, mert a villamossofőrnél nem volt, de rendes volt, mondta hogy szálljunk fel nyugodta, mert éjfélkor már nem járnak az ellenőrök. Sikeresen elértük a célt, jó volt megpihenni Zotyánál. Nagyon rendes volt, hogy megszállhatunk nála. Szép házban lakik. A gyerekszobának berendezett hátsó részt kaptuk meg. Úgy éreztük magunkat, mint az 5 évesek az óvodában a bohócok, a lovacska, a trambulin társaságában.
Egy jó idejig elhülyültünk, majd álomra hajtottuk fejünket. Másnap(7-én) reggel a 8.20as vonathoz kivitt minket Zotya, egy kis útravalót is kaptunk. (nagyon szimpatikus ember) A vonaton pihentünk még egy kevéskét. Egy idősebb házaspárral utaztunk, akik Debrecenbe tartottak. hazatérésünk után élménybeszámolót tartottunk, meg egy jó alapos fürdést. Kicsi pihizés után délután végül is 2 nap késéssel átmentünk mamához. Nagyon elfáradtunk, meg éhesek is voltunk. Mama nagyon finom pörkölttel meg húslevessel várt minket. Az elkövetkező egy hetet nála töltöttük, ami szintén eseménydús volt. Az aktív tanulás mellett azért volt idő egy ki kikapcsolásra, játékra a sims2vel, na meg egy kis kertásásra, meg főzőcskézésre. 9-én kedden Zoli, Laci osztálytársa is meglátogatott minket. A szerdai nap kicsit szomorkásan indult, hiszen Lacinak haza kellett mennie. De miután hazaért, nemsoká jött az üzenet, hogy a 22.10essel jön vissza. Nagyon meglepődtünk, mert azt gondoltuk valami baj van. de nagyon jól esett, hogy nem hagyott magamra. még a tanulás is könnyebben ment, hiszen annyira jól elmagyarázta nekem a törit. Szombaton 13-án voltunk 15 hónaposak. Őszintén szólva, annyi minden járt a fejemben, a szóbeli előtti pánik, meg úgy minden, az egészségem is vacakolt, hogy elfelejtettem. Laci ment be Debrecenbe beváltani a túró rudis papírokat és amikor megláttam hogy virág van a kezében, akkor jutott eszembe, ma 13-a van. Annyira ari volt amikor átadta a csokrot. 
A hétvége többi része az aktív töritanulással telt. Laci elmagyarázta nekem az egész első és második világháború történetét. Csodák csodájára megértettem. Köszi hogy ott voltál velem ebben a nehéz időben, jó volt hogy valakire számíthattam, meg támogatott és noszogtatott, ha kellett. Vasárnap 14én jöttünk haza. Miután hazaértünk, kezdtem pánikba esni, hogy úristen nem tudok semmit, mit nézzek még át…..áááááá…..
Átolvastam a 2 nyelvtankönyvet 1x, majd eltettem magam télire. A naptár hétfőt mutatott. A nagy nap amikor minden kiderül, ki mikor kerül sorra. Reggel 7 óra 10 perc- indulás. A suli elött többen gyülekeztek, de azok az ideges arcok…Zsuzsa is teljesen készen volt. Laci is felhívott, biztatott, hogy minden rendben lesz. 8óra: megnyitó-kiderült a sorrend, szerencse keddre voltam beosztva. Szegény Zsuzsa viszont nem úszta meg az első napot. Annyira irigyeltem amikor elmesélte mit húzott. Töri: középkori városok, magyar: Homérosz,németből viszont sajnos póttételt húzott, de a lényeg hogy túl van rajta. Miután én is hazaértem, Lacit hívtam hogy jöjjön át még utoljára segítsen, meg magyarázzon, mert nem akartam egyedül szembenézni a hiányosságaimmal. eljött és a délutánt együtt töltöttük. Sokat segített mind a tanulásban mind lelkileg. Rámfért, de nagyon. Sajna nekem kedden nem olyan nagy szerencsém. Miután a suliba értem 10.30ra(11.25re voltam beírva, de mondták 1 órával előtte legyünk ott)már nagyon fájt a fejem és egy falat se ment le a torkomon. Najó egy kis csoki azért igen. utána mikor behívtak, halálfélelem. 
Deliné+töri….jajjjj…..megláttam a tételeket, kihúztam egyet és megláttam…. szívroham: Magyarország 3 részre szakadása. Mondom ilyen basszus, nem tudok semmit. Else tudtam kezdeni, ott ültem egy pár percig, nem tudtam mit írni, nem jutott eszembe semmi. Valamit írtam a papírra a térképről meg a forrásból. Felnéztem és Bea felelt. De amikor én kerültem sorra, és már ott ültem vele szemben, beletörődve mondtam a kevéske dolgot amit a papírra írtam, és arra gondolva ez esélytelen, nem lesz meg a jó jegy. A magyarból nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Kihúztam a Rómeó és Júliát,amit igaz aznap néztem át, nyelvtanból pedig a jel, jelrendszer. Úgy éreztem magabiztosan el tudtam mondani gondolataimat, de azért a para bennem volt. Ezen is túlvagyok, Szántóné megdicsérte a feleletemet. Utsó tárgy német. Az első rész nagyon jól ment, mondom magamban ez is meglesz. De amikor a második részhez értünk, hát mit ne mondjak nagyon bepánikoltam, és alig tudtam mondani összefüggő mondatokat. Már éreztem hogy nem sikerült és el voltam kenődve. Szörnyű volt ott ülni ezzel a tudattal. miután kijöttem, megkönnyebbülve éreztem magam, hogy túl vagyok rajta. Ettem pár falatkát, majd Lacit is felhívtam. Majdnem elsírtam magam a telóba. Mamával is beszéltem, ő is le volt döbbenve. Miután délután hazajöttünk, teljes letargiában voltam, annyira szerencsétlennek éreztem magam, ki is bőgtem magamból mindent. Egy kicsit sikerült megnyugodni, hála Lacinak. Elmentünk a boltba, a fejem is kiszellőzött. De bennem volt még ez a szar érzés. Talán a Katicával való beszélgetés után éreztem jobban magam, segített, hogy végre a könyveken kívül „mást” is láttam. Botival is sikerült beszélni, annak különösképpen hogy végre sikerült a döntését megkönnyíteni. Reméljük minden rendbe lesz köztük. Ma 17-én van a szóbeli utsó napja. Végre úgy kelhettem ki az ágyból, hogy szabad vagyok, nem kell tanulni, nincs felelés,nincs elvárás, semmi kötöttség. Ez annyira jó érzés. Le tudtam ülni nyugodtan játszani,, anélkül, hogy azon paráztam volna, mit kell még megcsinálni. Most ezt a nagyon hosszú bejegyzést készítem. Nemsoká viszont készülök, hiszen az eredményhirdetés délután lesz. És akkor minden kiderül vagy beborul. Este lesz együtt utoljára az osztály, az utolsó vacsora a Nelsonban. Elnézést a hosszúra nyúlt bejegyzés miatt, de úgy éreztem le kellett írnom a velem történteket.
Addigis jók legyetek nemsoká jön a következő bejegyzés.
